mađarski

A magyar és a horvát grammatikográfia kezdetei a klasszikus európai nyelvtanirodalom tükrében

Az Institutiones és a Grammatica összevetéséből kiderült, hogy közöttük sok helyen hasonlóságok és különbségek észlelhetők. A hasonlóságok nagy része azokban a részekben található, amelyekben a szerzők nem tudtak elszakadni a latin hagyománytól, de jelentős számban látunk olyan példát is, melyben a két nyelvtan különbözik. Ezek azok a helyek, ahol Kašić és Sylvester észrevették anyanyelvük sajátosságait, és példákkal alátámasztva jellemezték. Kašićnál ez lesz a három fő dialektus felismerése és azok egyenrangúságának hangsúlyozása, Sylvester nagy érdeme pedig a névelő azonosítása, a birtokos és igei személyragok összefüggése és a tárgyas igeragozás felismerése. A nyelvtanok stílusából kiderül, hogy kinek és miért írták a műveket. Sylvester gyakran említi a fordítás szót, ami nem meglepő, mert ő maga mondja, hogy az Új Testamentum fordításához készítette előtanulmányként, horvát kollégája pedig gyakran a tanulás szót említi. Kašić a paradigmák háromnyelvű felsorolásával is azt bizonyítja, hogy nyelvtanulásra készítette munkáját az akkori korszerű tanítási módszereket tartva szem előtt, ami akkor az összehasonlító módszer. Mindkét nyelvtaníró és azok nyelvtanai a magyar és a horvát nyelvtudományra, valamint nemzetük kultúrájára óriási hatással voltak, valamint megteremtették a horvát és a magyar nyelvészetnek az alapjait. Mindkét mű évtizedeken keresztül el lett felejtve, ami még közös vonásuk. A horvátok jártak rosszabbul, mivel egy mesterséges nyelv és kultúra létrehozása miatt csak a rendszerváltás után, 1991-től kezdtek tudomást szerezni Kašićról és grammatikájáról. Szerencsére, most mindkét nemzet szabadon büszkélkedhet a két kiváló nyelvésszel, kiknek munkássága között több a hasonlóság, mint a különbség.

nyelvtan; grammatikográfia; összehasonlítás; fordítás; nyelvtanulás

nije evidentirano