mađarski

Horvát nyelvtan oktatása magyaroknak – egykor és ma

Eszék város jelentős történelme a 17. századtól datálható, amikor a török uralom után a város újjáépült, és egyúttal fontos stratégiai szerepet is betöltött. A horvát-magyar kapcsolatok szempontjából kulcsfontosságú jelentőséggel bírt az egykori Belváros (a mai Óváros), amiről számos történelmi adat is tanúskodik. Mivel e kapcsolatok egyik fő területe az oktatás volt, így jelen dolgozat tárgyát az oktatás egy kiragadott aspektusának a bemutatását képezi. A tanulmány azt a célt tűzi ki, hogy részletesen elemezzen és összevessen egy egykori és egy mai, magyar anyanyelvi beszélők számára íródott horvát nyelvtankönyvet, nevezetesen a Gyakorlati ilir nyelvtant (Mihálovics 1874, ill. 1881) és a Horvát nyelvtan (Vig 2008) című művet. A kutatás a következő kérdé- sekre keresi a választ: Milyen a tankönyvek felépítése? Mennyire követik a tankönyvek az adott kor nyelvtanítási, illetve nyelvtanulási irányzatait és módszereit? Lehet-e következtetéseket levonni a tankönyvekben található nyelvtani magyarázatok alapján arról, hogy a szerzők mely nyelvi kompetenciákat kívánják fejleszteni? A fentiekben felsorolt kérdések megválaszolása érdekében a két tankönyvet kvalitatív módon elemezzük.

horvát nyelvtan, nyelvi szintek, Eszék, Mihálovics Iván

nije evidentirano